Szabó Gyula megható előadásaiért KLIKK.
Részlet a költeményből
Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése